Tippmix Hu Mobil
Hogy milyen alapon van teljes szavazati joga egy miniatürizált embernek, ha sokkal kisebb lapáttal lapátolja a GDP-t, mint a normál méretű állampolgárok. Mind-mind olyan kérdés, amelyek felcsigázzák a néző fantáziáját, és szinte ordítanak a megválaszolásért. Egy izgalmas utópia képét is felvázolhatná a film, de nem, ezeket a félmondatokat csak a háttérben szóló híradókból halljuk, mert Payne fontosabbnak ítélte a szerelmi szál kibontását és a lét céljának dögunalmas boncolgatását. Végül egy romantikus vígjáték kerekedik a katyvaszból, itt-ott langyos társadalmi szatírával megspékelgetve. A poénok általában működnek, néhány ponton viszont meglepően primitívek és oda nem illőek, szinte várja az ember, mikor ugrik elő valahonnan Ben Stiller. A film második felében olyannyira elnyom mindent a szerelmi szál és az emberiség végének gondolata, hogy a kicsinyítésről jóformán teljesen megfeledkezünk, mintha csak egy izgalmas epizód lett volna a film első feléből. A színészek viszont bőszen mentik a menthetőt: annak ellenére, hogy a karakterek kidolgozottsága sem tartozik a film erősségei közé, az alakítások szeretetre méltóan, dicséretet érdemelve fedik el ezen hiányosságokat.
Alexander Payne munkásságát ismerve persze badarság lenne azt hinni, hogy képes működő disztópiákat írni, viszont társadalmi szatírának tökéletes lett volna a film, ha csak és kizárólag arra koncentrál, és nem gyömöszöl bele közben egy sor másik irányvonalat. Ennek ellenére a film szórakoztat, és ami fontosabb, elgondolkoztat – de aztán villámgyorsan el is engedi a gondolatfoszlány kezét.
Tippmix Hu Mobil, 2024