Tippmix Hu Mobil
A show-t igazgató és rendező Baran bo Odar kiváló érzékkel tartja kézben ezt a rendkívül bonyolult kapcsolati és motivációs rendszerrel rendelkező alapötletet, amibe jó eséllyel nyugati kollégáinak jó részének beletörne a bicskája (részben stúdióérdekek miatt is), de a Netflix jó érzékkel adott szabad kezet neki. Hovatovább apró, de mégis remek ötlet volt az új évadot akkor kiengedni, amikor az első szezon cselekménye (2019. június 21. ) kezdetét vette. Ami viszont a legkevésbé sem változott, hogy a Dark maximálisan igényli a figyelmet. Sőt! Még jobban, mint az előző szezon, mivel bejön még két idősík - és értelemszerűen még több karakter -, az amúgy is bonyolult kapcsolati összefonódások pedig ezáltal még inkább komplikálttá válnak. Ennek a fokozásnak normál esetben maga alá kéne temetnie az egész koncepciót, de Odar és író társa, Jantje Friese tisztában voltak vele, hogy (azt hisszük) mostanra már ismerjük a világ szabályrendszerét és karaktereit, így nem pepecseltek holmi "az előző részek tartalmából" expozícióval, hovatovább a koncepción is csavartak egyet.
Befutott a Netflix Dark című sorozatának második évada, mely még több időutazással és magával az Apokalipszissel borzolja a kedélyeket. Annak idején teljesen véletlen bukkantam rá a Darkra. Az interneten ajánlgatta valaki, hogy ha bejött a Stranger Things, akkor ezt is bírni fogom, én meg, mivel pont akkor végeztem a Duffer testvérek sorozatával, adtam neki egy esélyt, ami utólag visszatekintve egy több mint remek döntésnek bizonyult. Röviden összefoglalva a Dark első évada egy fiktív német kisvárosban, Windenben, játszódik, ahol fiatal gyerekek sorozatos eltűnése borzolja épp a kedélyeket. A tíz részes évad három idősíkon és három generáción keresztül mutatta be a városka lakóinak problémáit és sérelmeit, a második évad pedig ugyanerre a koncepcióra építkezik, közben azonban nem fél kibővíteni, továbbgondolni azt. Kevésbé idegen dolgok Noha a Darkot előszeretettel szokták a Stranger Things-hez hasonlítani, azért a valóságban a sorozatok között elég nagy az eltérés. Annyiban hasonlít egymásra a két produkció, hogy mindkettő egy fiktív, erdővel körbezárt kisvárosban játszódik, ahol az állam elszúr valamit, és ennek javarészt a környék fiataljai isszák meg a levét, azonban míg a Stranger Things a horror irányába viszi el az alapszituációt, addig a Dark inkább a sci-fi felé kacsingat az időutazásos témájával.
0 0 0 Méret: px px Videó jelentése. Mi a probléma? Szexuális tartalom Erőszakos tartalom Sértő tartalom Gyermekbántalmazás Szerzői jogaimat sértő tartalom Egyéb jogaimat sértő tartalom (pl. képmásommal való visszaélés) Szexuális visszaélés, zaklatás Kérjük, add meg e-mail címed, ahol fel tudjuk venni veled a kapcsolatot. E-mail címed:... Jelentésed rögzítettük. Hamarosan intézkedünk.
A Trónok harca pont addig volt jó, amíg megszámlálhatatlan karakterrel operált. A Drót pedig azért maradhatott meg kifogástalannak a legvégéig, mert nem vált kevésbé összetetté. A Dark megadja a lehetőséget, hogy még utána is sakkban tartsa a gondolatainkat, hogy a befejezés után YouTube-elméleteken keresztül folytassuk az élményt, és hogy a késve leeső csavarokon napokkal később is kattogjunk (spoiler: Charlotta lánya az anyja! ). Ez persze nem menti fel a szériát az alól a hiba alól, hogy igenis segíthetett volna többet. Nem feltétlenül szájbarágós összefoglalókra vagy egyértelműsítő bevágásokra gondolok itt, hanem szimbolikus többlettartalommal bíró tárgyakra vagy jellegzetes külső adottságokra. Az első évadban még egész sok ilyen volt: gondoljunk csak a sárga esőkabátra vagy Claudia zöld és kék szemére. Az új részekben mintha elfeledkeztek volna erről az eszközről a készítők. A hibái ellenére így is óriási teljesítmény a Dark – hiszen valójában ötféle műfajt ötvöz. Posztapokaliptikus, történelmi, western, thriller és krimi – mindegyik szálnak mások a jellemzői.
Itt találkozik a titokzatos Adammel, aki a még fiatal Noah útját egyengeti. Eközben Claudia Tiedemann magányos boszorkányként egyengeti a fiú útját, akinek felnőttkori énje (Andreas Pietschmann) egy másik idősíkon próbálja helyrehozni a dolgokat. Ember legyen a talpán, aki tudja követni a Dark történetét – de pont ez a kihívás, amitől annyira jó! A második évad abszolút nem könnyíti meg a feladatot. Az események folytatódnak minden szálon, sőt egy-egy apróbb ugrás is lezajlott a két évad között, ugyanis az előző részek óta minden idősíkon eltelt fél év. Összességében tehát öt történetszálat kell követni, és bár néhány karakterrel több szálon is találkozunk, a 33 évnyi különbség miatt nehéz beazonosítani őket. Így tehát nagyjából harminc szereplővel kell képben lenni úgy, hogy sokszor a készítők szándékosan titkolnak részleteket (az idős Magnus mellett álló nő az 1921-es szálon például szerintem az idősebb Franziska lehet). Biztos vagyok benne, hogy sok nézőt felbosszant majd a Dark követhetetlensége, pedig számos széria már többszörösen bebizonyította, hogy igenis ez az, ami miatt igazán lehet rajongani.
A sorozat tehát izgalmas és érdekes kérdéseket vet fel, ráadásul a válaszokat se igyekszik a szánkba rágni, inkább hagyja, hogy mi magunk gondolkozzunk el a dilemmákon, miközben azt nézzük, hogy vajon szereplőinknek sikerül-e megtörniük az események önmagukba záródó láncolatát, vagy minden igyekezetük ellenére újraindul az egész ciklus. A végzet elkerülhetetlen? A Dark első évadának a legnagyobb hibája talán az volt, hogy helyenként mintha túl sokat akart volna markolni. A rengeteg szereplő és a három idősík miatt néhol nem jutott elég idő fontos események, karakterek kibontására. Noah karaktere például nagyon kevés figyelmet kapott a készítőktől, annak ellenére, hogy egy igazán fajsúlyos és fontos szereplője a sorozatnak. A második évad, bár ilyen tekintetben is előrébb tudott lépni az elsőhöz képest, pedig beleesik ugyanebbe a csapdába. Az öt idősík és a számtalan szereplő mellett hajlamos elkallódni néhány fontosabb történetszál, amiért nagy kár. Én például a jövőt éreztem kicsit alulreprezentáltnak, már csak azért is, mert arra megy ki az egész cselekmény, hogy a 2053-ban felvázolt állapotokat elkerüljük.
Az időutazás erdejében még mindig a sötétben tapogatózunk, de már látjuk a fényt az alagút végén. Két éve a németek sorozata, a Dark nagyot szólt, hiszen minőségben nem csak sikeresen felért az olyan Netflixes nagyágyúkhoz, mint a Stranger Things, hanem bebizonyította, hogy a múltba révedés az édes nosztalgia mellett lehet fájdalmas eltitkolása, avagy hátrahagyása is a tovatűnt (nem is annyira) szép időknek. Persze sokan hatalmas blöfföt kiáltottak, mondván a sorozat lényegesen drámaibbnak próbálja magát feltüntetni, mint amilyen valójában, miközben kirakatfigurákat mozgat és nem tart érdemben sehova. Noha eme kritikákkal jómagam nem értek egyet, annyiban igazat adok nekik, hogy a Dark első évada lényegében még csak felhelyezte figuráit egy igencsak komplikált, több idősíkon játszódó és egymásba fonódó sakktáblára. A második szezon - ahogy azt egy jó folytatáshoz illik - emelte a téteket és elkezdte mélyíteni a figuráit, miközben ezt még megfejelte pár újabb idősíkkal is. És jómagam ugyan nem szeretek nemzeti sztereotípiákkal élni, de jelen esetben nagyban köszönhető annak a bizonyos német precizitásnak, hogy ez az ágas-bogas karakterisztika követhető és izgalmas.
Idén júniustól elérhető a Netflix német gyártású sorozatának, a Dark -nak a második évadja. A folytatás ezúttal nyolc résszel jelentkezik a korábbi tízhez képest. A helyszín továbbra is a látszólag jelentéktelen, Winden nevű kisváros, ám nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a felszín alatt most sokkal nagyobb lendülettel zajlanak az események, mint azt eddig tapasztalhattuk. És ez még nem minden, mert 2020-ban érkezik a harmadik, és egyben befejező szezon is. Akik eddig még nem ismerték, azok számára itt egy kis olvasnivaló (és egyben kedvcsináló) az előzményekhez. Ami a második évadot illeti, a sorozat készítői továbbvitték a történet alapgondolatát, igyekeztek még bonyolultabbra szőni a szálakat, fokozni a feszültséget, így a végeredmény igazán ütős lett. Talán annyit szabad elárulnom, hogy az eddigi háromnál több idősíkon folynak tovább az események, ebből kifolyólag pedig még népesebb szereplőgárdával kell megismerkednünk. Garantáltan lesznek olyan összefüggések, amiket elsőre nem értünk, olyan kapcsolatok, amelyek elsőre nem világosak, hogy szövetségeseket vagy ellenségeket látunk.
De aki látta, annak sem árt újranézni, mert hiába ugrunk fél évet az évadzáró eseményei után, az új epizódok olyannyira szervesen összefüggenek a korábbiakkal, mintha csak egy hosszúra nyúlt reklámszünet után folytatódna a történet. A Dark egy olyan sorozat, ami piszkosul megdolgoztatja a nézőt - nagyon kell figyelni, hogy minden utalás, kacifántos összefüggés a helyére kerüljön. Továbbá óriási erénye a hangulata: miközben nézzük, az iszonyat sunyin a bőrünk alá kúszik, a gyomrunkba költözik, és ott is marad. Nehéz megszabadulni a nyugtalanító érzéstől, de bitangul jól esik. A második évadban az érzés sajnos elmarad, más válik hangsúlyossá, de ez a nyolc epizód mintha csak egy átvezetés lenne az utolsó, harmadik ciklushoz. Sic mundus creatus est - ez a latin mondat áll a barlang mélyén lévő rejtélyes időalagút vasajtaján. Az idézet Hermész Triszmegisztosz Tabula Smaragdinájából származik - A világot így teremtették -, és egy eddig rejtőzködő titkos társaság révén ez áll a rejtély középpontjában.
Egy valami biztos: noha a hangulat már nem a régi, és a történetnek ezúttal tulajdonképpen nincsen íve, a Dark színvonala nem esett, egyszerűen csak másmilyen lett. Már az eddigiek sem szűkölködtek az agytornáztató fordulatokban, de a második évad egyenesen egy tömény, nyolc órás mindfuck, hajmeresztő fordulatokkal és egy olyan zárójelenettel, ami után alig várjuk 2020. június 21-ét, az utolsó ciklus kezdetét.
Tippmix Hu Mobil, 2024