Tippmix Hu Mobil
Benczúr Gyula Született 1844. január 28. [1] [2] [3] [4] Nyíregyháza Elhunyt 1920. július 16. (76 évesen) [1] [2] Benczúrfalva Állampolgársága magyar Gyermekei Vastagh Györgyné Benczúr Olga Dolányi Benczúr Ida Benczúr Gyula Foglalkozása festőművész egyetemi oktató Iskolái Müncheni Képzőművészeti Akadémia (1861–1865) A Wikimédia Commons tartalmaz Benczúr Gyula témájú médiaállományokat. Benczúr Gyula ( Nyíregyháza, 1844. január 28. – Dolány (ma Benczúrfalva), 1920. július 16. ) magyar festőművész, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja. Életpályája [ szerkesztés] 1844. január 28-án született Nyíregyházán Benczúr Vilmos (1811-1873) és Laszgallner Paulina (1815-1885) fiaként. Családja 1846-ban Kassára költözött. Középiskolás korában Klimkovics Ferenc és Klimkovics Béla magánrajziskolájában, Kassán kezdett festeni és rajzolni. 1861 -től a müncheni Képzőművészeti Akadémián Hermann Anschütz, majd 1865-től 1869-ig Karl von Piloty tanítványa volt. 1869-ben Olaszországban, 1874-ben Franciaországban tett tanulmányutat.
Benczúr Gyula alakja az akadémikus festészettel forrott egybe. Az Osztrák-Magyar Monarchia hamis történelmi pátosza, a nemzeti nagyság keresése igényelte a piktoroktól is a nemzet dicsőítését. Ezt a legkülönbözőbb, de elsősorban konzervatív eszközökkel érték el a művészek. Miközben Párizsban már régen az impresszionizmus hódított, nálunk Szinyei Merse Pál nem tudott sikert aratni ezzel az irányzattal, s ezért sokáig vissza is vonult a nyilvánosságtól. Egy nemrégiben az Ernst Múzeumban rendezett Benczúr-kiállításon azonban kiderült, Szinyei nem volt egyedül. Ifjú korában a későbbi historikus festő, Benczúr is olyan tájképeket alkotott, amelyek megállnák a helyüket nemzetközi összevetésben is. De Benczúr mégsem folytatta az impresszionistákra emlékeztető festészeti módot. Megcsontosodott, régieskedő festményei viszont kiváló alkalmat nyújtottak a monarchia vezető köreinek, hogy az önállóságát csak félig-meddig visszanyerő Magyarországon a nemzet fölényét hirdessék. Közben persze a duális állam szerkezete recsegett-ropogott, és az I. világháború után szétesett a Deák Ferenc és Ferenc József által kialkudott kettős monarchia.
1919-től 1934-ig a Szent Gellért Gyógyfürdő vezető főorvosaként, majd az OTI ( Országos Társadalombiztosító Intézet) főorvosaként tevékenykedett. Gyakran publikált az Egészség című folyóiratban, amelynek balneológiai rovatszerkesztője is volt. Szakcikkei emellett magyar és német folyóiratokban jelentek meg, számtalan könyv társszerzője is volt. Több mint egy évtizeden keresztül tekintélyes részt vállalt a gyógyfürdők személyzetének képzésében. A Farkasréti temetőben nyugszik. Könyvei [ szerkesztés] Hydro- és thermotherápia. Orvostanhallgatók és orvosok számára. 1914 Hazai és külföldi ásványvizek ismertetése. Budapest, 1936 A fürdés története. Budapest, 1938 Gyakorlati balneológia és klimatológia. Különös tekintettel a hazai viszonyokra. 1939 Források [ szerkesztés] A magyar társadalom lexikonja. Pallas Irodalmi és Nyomdaipari Rt., Budapest, 1930 Magyar családtörténeti adattár További információk [ szerkesztés] Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban.
Tippmix Hu Mobil, 2024